A "szenvedés" és a "művészi" véna
Lélek
Semmi, mi kitölti lelkemet.
Zűrös vész, ki eltemet.
Amit gyógyszer okoz fájdalom, nem árt, csak rágalom.
Az igazi baj az, mi fejemben tanyázik,
s mikor kitör sem változik semmi.
Mi is változna?
Ki változtatna?
A félelmem mi kitart,
vagy ami majd tartja a kötelet.
S az elmém, mi végleg eltemet.
Hisz eltemet, mert tagadom, hogy létezik fájdalom.
Miért ne tagadnám?
A fegyverem ez már két évtizede.
De a napi két doboz cigi sem tizedeli érzéseim hadát.
Cigaretta.
Mert, ha szívom, fáj, de átadom.
Átadom mit érzek, minden szippantás egy lélek villanás,
Ami majd elszáll a füstben.
De atyám.
A lelkemen száznyi szál cigi és ezernyi
mámoros szippantás sem segített még
Rózsa Brigitta
Szólj hozzá!