Nos, mikor ezt írom épp, már tudom, hogy egy magán jellegű kis elmélkedés lesz. 
Vicces, mert még én sem tudom ez mit is akar jelenteni. 
Éreztétek már azt, hogy egyszerűen nem tudjátok mit is kéne mondanotok? 
És ezt most nem úgy értem hogy pl.: állásinterjún ültök és nem tudjátok mit válaszoljatok
 arra a kérdésre, hogy hol látjátok magatokat 2 év múlva? Amit amúgy ma megkérdeztek tőlem. 
Dehát basszus, honnan tudjam?? Kérdezem én 21 éves fejjel. Azt állítom csoda,
ha a hetet túlélem, nemhogy tudnom kéne mi lesz velem két év múlva..
Nade vissza térve arra, hogy melyik érzésről is próbálok hadoválni éppen.
Az az érzés mikor csak vagy. Vagy, de nem érzed, hogy bármilyen érdemit 
mondani tudnál a másiknak. Belül üresnek érzed magad, hogy az éjféli harangszó benned is 
megszólalhatna, nem tűnne fel senkinek a különbség. Érzed, 
hogy bármit mondasz az csak valami nem e világi baromságnak hangozhat majd, 
mikor elhagyja a szádat. DE, DE! Kimondod vagy le írod. 
Nem bírod ki, pedig tudod, hogy nem kéne, mert úgy 
érzed a semmi, a hallgatás hatalmasabb és megbotránkoztatóbb lenne, mint a baromság 
amit kimondanál.Ezt érzem most. 
Heh, mennyire nonszensz, hogy valaki ennyit ír arról, hogy nem tud mit mondani. 
Érdekes, hogy amíg ezeket a sorokat írom érzem, ahogyan a lelkem
 megkönnyebbül. 

Lélek  

Semmi, mi kitölti lelkemet.
Zűrös vész, ki eltemet.
Amit gyógyszer okoz fájdalom, nem árt, csak rágalom.
Az igazi baj az, mi fejemben tanyázik, 
s mikor kitör sem változik semmi.
Mi is változna?
Ki változtatna?
A félelmem mi kitart,
vagy ami majd tartja a kötelet.
S az elmém, mi végleg eltemet.
Hisz eltemet, mert tagadom, hogy létezik fájdalom.
Miért ne tagadnám?
A fegyverem ez már két évtizede.
De a napi két doboz cigi sem tizedeli érzéseim hadát.
Cigaretta.
Mert, ha szívom, fáj, de átadom.
Átadom mit érzek, minden szippantás egy lélek villanás,
Ami majd elszáll a füstben.
De atyám.
A lelkemen száznyi szál cigi és ezernyi
 mámoros szippantás sem segített még

Rózsa Brigitta

Tündérhegy

Varázslat vagy sem?

Nem is tudom hol kezdjem.

Jómagam 3 hónapot töltöttem ezen a csodálatos ámbár olykor szörnyen megterhelő helyen. Amit tudni kell róla ha nem lennél képben, ez egy pszichoterápiás rehabilitációs intézet. Nem, nem olyan mint a zárt osztály a filmekben tele őrültekkel és gumiszobákkal. Sokkal inkább szomorú, mint ijesztő. Szép a környezet és nyugalmas, már amennyire egy ilyen hely nyugodt tud lenni. Szemész szerint mielőtt én bementem oda nagyon sok gyakori kérdéses oldalt végig böngésztem egy kis információért hátha találok valamit a hellyel kapcsolatban, de csalódnom kellett az internet erejében és nem találtam hasznos információkat ott lévő betegektől. Amit meg találtam nagyon szélsőséges volt.. Ezért gondoltam, ha te most készülsz be menni és te is teljesen tanácstalan vagy, mint én akkoriban akkor ez a cikk most neked való.

Pár válasz az én akkor felmerülő kérdéseimre:

• Igen, van wifi. Bár a személyzettől ne várd a jelszót, mert nem tudják. Mindig a betegtársaktól kérd.
• 4-5 ágyas szobák vannak és mindegyik szobához tartozik mosdó és fürdőszoba amik eléggé modernül néznek ki egy kórházhoz képest.
• Van reggeli, ebéd és vacsora és lehetőség van speciális étrendet is kérni.
• Első hétvégén bent kell maradni úgyhogy, ha dohányzol vagy egy kis nasira vágynál úgy tárazz be.
• Terápiás csoportokon kell részt venni amin érdemes aktívnak lenni a saját gyógyulásod érdekében.
• Hetente általában kétszer lehet kimenni 15:00 tól este 20:00 ig és a késést nem veszik jó néven.

Pár keret (szabály) amit be kell tartani:

• Nem szabad érintkezni egymással.
• Nem szabad kölcsön adni egymásnak dolgokat.
• Nem mehetsz be a másik szobájába.

Amit felírnak gyógyszert nem lehet nem bevenni, mert elküldenek.

DE! Mind ezek ne rémítsenek el.

Vannak nővérek akik 0-24 ben állnak rendelkezésedre, ha beszélgetni szeretnél. Az emberek kedvesek és rájössz, hogy a problémáiddal nem vagy egyedül és sokan éreznek még ugyanúgy, ahogyan te érzel. Nekem is kb egy hét volt amíg megtaláltam azokat az embereket akikkel jóban lettem. 

Összességében 

Én szerettem ott lenni. Voltak mély pontjaim és jó napjaim, de nem szabad elfeledni, hogy a gyógyulás érdekében mentünk oda és nem szabad feladni a harcot. Kemény menet lesz, de ne feledkezz meg róla, hogy ha ott vagy akkor valószínűleg nem véletlen. Nem vesznek fel bárkit oda. Ha felvesznek látnak benned potenciált a gyógyulásra. Most már 4 hónapja vagyok kint és sokkal jobban érzem magam. Mérföldekkel javult az állapotom ahhoz képest, mint mikor bementem. Csak ajánlani tudom.

Ne feledd, hogy nem vagy egyedül a problémáiddal és ezen a helyen egy kis megnyugvást lehet szerezni, mikor el beszélgethetsz egy olyan emberrel aki ugyan azon az úton ment keresztül mint te.

Szerintem meg ér egy próbát.

ERŐS VAGY.